egy ember rablók kezébe esék
s az út szélén feküdt hanyatt
ruhája hitvány szóbeszéd
fején a gúny kerek kalap
sorsa lett e többé de nem
kevésbé szabad este hogy
lakozzék arcán szüntelen
vigyor míg józansága fogy
legeltették a szemüket
rajta derék városlakók
s szuperpolgári hevület
keresett új látnivalót
mert rózsaszín hányás fagyott
patakjából nézett szeme
fel vakon mint kinek dehogy
akaródzik fölkelnie
mellényén hevert fél keze
másik szemét közt matatott
míg slicce egy komoly s laza
gombot némán felmutatott
Róla hányást törölve le
átkaroltam rém üldözött
úgy támolyogtam át vele
millió billió csillag között
[fordította Kálnoky László]
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése