2010. október 20., szerda

Marcus Valerius Martialis: Erotion halotti vers

Fronto apám, Flaccilla anyám, óvjátok e kislányt:
   rátok bízom az én kedves Erotionom, 
meg ne ijesszék őt a sötét árnyak, s ne remegjen,
   majd ha a tartarusi vad kutya rávicsorog. 
Most az idén telt volna be csak hatodik tele éppen,
   hogyha megért volna még ugyanannyi napot. 
Ősz patrónusait majd játszva derítse mosolyra,
   s közben az én nevemet mondja gügyögve nekik. 
Csöpp kis teste a durva rögöktől meg ne töressen,
   könnyű légy neki, föld – mint neked ő, amíg élt.

[fordította Havasi Attila]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése