2011. május 19., csütörtök

Csighy Sándor: Ha egyszer temetni fogják a magyart...

Ha egyszer temetni fogják a magyart
ne legyen magyar a temetésen!
Villámok csapkodjanak, zengjen az ég,
jég verjen végig minden vetésen.

A Bükk bőgve boruljon a Mátrára,
a Tátra csókja a Cenket érje
és Ady Endre lelke láng-ostorral
álljon a zilahi Terbetére

Petőfi öntse medréből a Tiszát,
hadd zúgjon az ár a sírok felett
és a Kárpátok fogják el a napot,
ne ragyogjon Magyarország felett.

Fertőzzön meg a vér minden kis rögöt,
ne teremjen se virág, se búza...
Megkövült szívekbe ütődjék lába,
fejét a virág is tépje zúzza,

ne láthasson mást, csak vért, csak pusztulást,
ki e földet bitorolni fogja.
Halálfű nőjön a réteken végig
s halottak csontja legyen a boglya.

Ha egyszer temetni fogják a magyart,
ne legyen magyar a temetésen...
Gyászmagyarnak ne maradjon senki!
Ne maradjak élve én sem... én sem.

1 megjegyzés:

  1. Kemény vers, igazi átok. Remélhetőleg működő! Manapság minden nap elmondom..

    VálaszTörlés