2011. augusztus 17., szerda

Yvan Goll: Hiób

I.

Holdfejsze
Hatolj velőmbe

Hogy cédrusom
Eltorlaszolja holnap
Útját a tüzes paripáknak

Vérem elaggott oroszlánjai
Hiába sírnak gazellák után
Fejemben féregrágta csontok
Korhadnak

Foszforeszkálva
Függ melkasomban
Az idegen szív

II.

Megőszült mész eméssz el
Marj szét fiatal só
Boldogság a halál

És mégis táplál
A jódtól csillogó
Holttenger hala

Fekélyeimben
A halál tavaszának
Rózsáit ápolom

Hetven leégett csűr!
Hét elpusztult fiú!
Nyomorúság netovábbja!

Mint az utolsó olajfa
Az ázsiai pusztában
Csontvázam úgy mered

Mivégre élek mégis?
Hogy bizonyítsalak tenmagad előtt
Bizonytalan Isten

III.

Úgy mondod az utolsó olajfa?
De hisz aranysárga olaj
Csorog ágaimon
Mik áldani tanultak

Szemem üvegházában
A forróégövi nap érik

Gyökérlábam márványba mélyed

Halljad Izrael
Vagyok a tíz kenyér fája
Vagyok a lángbetűkkel írott
Tüzes könyv

Vagyok a háromágú gyertyatartó
Hol a szivárványos tekintetű
Madarak lakoznak

[fordította Kálnoky László]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése