2011. november 25., péntek

Danilo Kiš: Aranyeső

Ami történt
majdnem olyan mint a vetélés
mikor a fogamzás és a szülés
között eltűnnek az idő határai
és minden dolog hihetetlenül
egyszerre történik

valami különös gyöngeség
és erő állapota
és úgy érzem át mint a
vízkeresztet mint
az istenkáromlást mint
az angyali üdvözletet mint
valami ismeretlen eljövetelét
mint maga a bizonytalanság
mint általános hervadás
mint csomópont
ahol az ellentmondások
átszelik egymást
mint az aranyeső
isteni spermától
terhes

azt az órát becsülik
még a barátaim is
akkor (talán) érzik
erőmet
a majdhogynem istenit
és félelemmel észleli
húgom és
feleségem
mert nyilván vetéléseikre
emlékezteti őket
és szülési
fájdalmaikra
ezért magamra hagynak
feleségem valami terhes
kétértelmű
hallgatásba merül
húgom pedig lábujjhegyen
lépked és öntudatlan
idehoz egy lavór
langyos vizet
némileg zavartan
és ijedten
mellesleg nagyon naivan
és átlátszón
mentegetőzve

hogy ez a lavór víz
jó lehet ha a szédüléstől
hányni kezdek vagy legalább
megnedvesíthetem homlokom
vagy megmoshatom a lábamat

és lehet hogy ebből az egészből
született ez a szörnyeteg
(ez a költemény)
mert jövetelét
nem kísérte sem
villám sem az anyaság
kötelező sikolya sem az
apaságé sem
kóbor üstökös

habár a hallgatás
tiszteletre volt
méltó

de valami szörnyszülött
jött a világra
a fiam vagy az apám vagy
az ikertestvérem
az ördög tudja
valami nyálkás varasbéka
kígyógömbölyeg
lábatlan gyík tengeri kígyó
valami véres csomó
szem nélkül arctalan
ebihal
szárnytalan madár
öngyilkos madár
köpet elkeveredve
az elvetélt szörnyszülött
vérével, akinek agya rám
semmiben sem hasonlít de
véremhez
mégis annyira közel
mellhártyámban fogant
jelenség amiről írnak
az orvosi szaklapok
szörnyeteg amit
formalinban őriznek
a polcon vérfertőzés
bűnös szerelmének
gyümölcse
oedipus magja in status nascendi

a tévedhetetlen isten
végzetes tévedése
önmagát szerető medúza
amőba sótalan nyálka
önfertőzés gyümölcse
az agónia embriója a vörös
vér és a zöld növény
keveréke

(mi lehetett volna
az előjelek alapján
énekek éneke szárnyas
niké a milói vénusz
jobb keze mona lisa
mosolya krisztus mózes
istenember)

de hát tehetek én
arról hogy nem tudom
kihordani a magzatot
legyen az akár isteni
184 napig a véremben
a bensőmben
mit is tehettem volna mást
mint hogy a vécébe
dobjam a szörnyet
hogy lehúzzam utána
a vizet
mintha mi sem
történt volna
nem vagyok hülye
önimádóan őrizni
az üveg spirituszban
(elég nagy bűn
ez a költemény is
mindegyik költemény)
húgom elviszi a lavórt
megkövült arccal mintha
halott lenne
a házban feleségem
szótlanul hozza fehér
ingemet

(L. I.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése