Domonkos István: Der springt noch auf!

nos költészet egyedül maradtunk
nem ezt akartuk
a napon ülünk és egymásra vicsorítunk
számítók voltunk mindketten
kipécéztél mert szükséged volt rám
élned kellett
üstökön ragadtalak
jármű kellett
mert azt hittem valahol várnak rám
konyhakéssé váltál kezemben
embereket ígértél s most
köveket zúdítasz felém
koponyám egyetlen kék csomó
az idegágak lassan
leszakadoznak bennem
éretlen termésük
a céltalan gyűlölet nyálkájába taposva
vadszamár voltam
idióta lótetű
elindultunk s azt mondtad:
íme a barackfa: szép
erőszakold meg
tedd magadévá
nyomj be neki
és én megtettem költészet
jajgattam közben
s te azt mondtad: ez a gyönyör!
azt mondtad: íme a búzatábla
nyomj be neki is
mert szebb mint a tenger: táplál
porzott a határ
a levegő hasábokra szakadt fölöttem
nyöszörögtem
s te azt mondtad: ez a gyönyör!
azt mondtad: íme az ürgelyuk
szebb a kútnál mert életet rejteget
tágíts egyet rajta!
s mikor félájultan hasra feküdtem
azt kiáltottad: avanti, avanti!
nicht-hinaus-lehnen!
ecco la dolce vita!
emlékszel költészet?
azt mondtad: íme a csatorna az akác
a távoli házak (megtettem úgy a távolból)
a villanykarók a sínpár a kövek
vakondtúrások hangyabolyok
nyulak verebek
még akkor sem kezdtem el kétkedni benned
amikor egy vörös parókás
holtan maradt a kezemben
feléd fordultam könnyes szemekkel
de te azt kiáltottad: ecco la dolce vita!
igen költészet
az éjszakának is nekirugaszkodtál
a gomolygó párafellegeknek
fényfoltoknak költészet
s most mit tettél elébem?
két kiló rozsdás szöget
egy kalapácsot és egy üres tyúkketrecet
lényemmel etettelek költészet
s girhesebb vagy a kiszácsi lónál
melyet bámulva egyszer
egy pillanatra elfeledtelek
koncentráttal foglak etetni költészet
kilakoltatlak magamból
a puha vérdíványokról a ketrecbe
meghízlallak költészet
látod ez lett a vége
pedig te vagy a megmondhatója
hogy még a tyúkszarban is csak téged láttalak
a gyomromban lesz a sírod költészet
csúnyán elbántunk egymással
ez elmúlt tíz év alatt
te szögesdrót vagy
én meg az üres telek
konzervdobozok másznak felém
lyukas lábasok használt kötszerek
s mikor esténként magamba pislantok
az elmeszesedett erek mentén látom:
gilisztáim menekülnek!
szidoloztalak költészet
rovarirtó szerekkel védtelek
permeteztelek
emlékszel költészet?
azt mondtad: anya
emlékszel költészet?
azt mondtad: lány
azt mondtad: apa
emlékszel költészet?
azt mondtad: testvér, család, otthon, leves
emlékszel költészet?
azt mondtad: hitves gyerek
azt mondtad: haza
emlékszel költészet?
azt mondtad: haladás, tudás, kozmosz
azt mondtad: barát
emlékszel költészet
HALT! költészet